Második
idegenbeli mérkőzésünkre Mezőkövesdre látogattunk. Kedvező előjel volt a múlt
heti kitűnő játékkal elért hazai győzelem.
Az első percben magunkhoz ragadtuk a
kezdeményezést, veszélyes helyzeteket teremtve. Csató 20 m-ről leadott
szabadrúgásánál a kapufán csattant a labda. Fedor Ottó hol a bal oldalon, hol a
jobb szélen szabadult meg a védőktől, pontos beadásait azonban nem sikerült
értékesíteni, majd az első félidő utolsó perceiben egymaga fejezett be egy gyors
kontratámadást, amit a kapus hárított. Házigazdánk többször eljutott a kapunkig,
Havasi azonban tanári módon gyűjtötte be pontatlan beadásaikat, szögleteiket.
A második játékrészben sem változott
a helyzet. Talán nem mi birtokoltuk többet a labdát, de szélről vezetett
támadásaink többsége eljutott a kapuig. Gólt azonban sem Kiss András, sem Fedor
Ottó, sem Eszes Béla nem tudott szerezni, sikerült a jobbnál jobb gólhelyzeteket
kihagyni. A küzdelemre, harcosságra nem lehetett panasz. Minden labdáért kemény
küzdelem folyt sokszor szikrázó összecsapásokat láthatott a mintegy 600 néző.
Fehér Zsolt, Csató János alkotta belső védelem valóságos falat húzott kapunk
elé, amit csak ritkán tudtak kijátszani. Amikor ez sikerült, nem maradt erő az
eredményes befejezésre.
Nagy iramú, közepes színvonalú
játékot produkált a két egyforma játékerőt képviselő csapat. A döntetlen kicsit
hízelgő a Mezőkövesdre, a lényegesen több kidolgozott gólhelyzetünk miatt.